Először is bemutatkozom, hogy értsetek mindent. Harmincas éveim végét taposom, civilben tanár vagyok, és igen, szeretem a gyerekeket, nem csak a sajátjaimat (van belőlük is jónéhány), hanem a tanítványaimat is. Nem túlzás azt állítanom, hogy köztük is akad egy-kettő, aki bír engem. Amit nem is mindig értek 🙂
Családunkban 5 utód nevelődik: a sors ajándékaként kaptam két lányt, a nagyobb igazi Oroszlán (nemcsak a horoszkópja szerint, hanem küzdeni akarása és főnöki ambíciói miatt is:)), a kisebb pedig egy belevaló Macsek, bújós, dorombolós.
A további hármat én szültem: a nagy már NagyNőci, olyan, mint egy kecses hegedű, vagy inkább egy Violin(kulcs), imádja és tudja is a zenét, szép, és okos. A közepes igazi alfahím lesz, ha megnő: autók, motorok, vagány, de érzékeny is, amennyire egy pasinak lennie kell: Turbo. A legkisebb még csak néhány hónapja ismerkedik a külvilággal. Mindene csajos: hosszú láb, hosszú szempilla, csupa mosoly. Ő az én kis Pillangóm.
Mind az öt gyerekünk (beleértve a férjem által kapott Lányokat is, akik nem az én pocakomból vannak) csodálatos ember, nagyon szeretjük őket, szeretünk velük lenni, én sokat aggódom értük, igazi paramami lévén. Apa kevésbé aggódós, úgy gondolja, én kettőnk helyett is aggódom :))
Nehogy kimaradjon: Apa, életem Párja, Szerelmem, Másik felem. Szerencsés vagyok, hogy rátaláltam/rámtalált. Jópasi, nagyon is az, talán a Fiam lesz majd olyan, mint Ő, ha felnő. Apa igazi ínyenc: mindent szeret, ami minőségi, különleges, finom. Szereti a főztömet, én is szeretek főzni, és itt jön az egyik bökkenő: sokan vagyunk, sokfélék az igények, mindenkinek meg akarok felelni. Csak olyat főzök, amit mindenki szeret. És ha lehet, legyen egészséges. Nem könnyű.
Apa Jópasi, én is voltam valamikor Jócsaj: heti 4-5 edzéssel (futás+fitbox), erre most nincs időm, és úgy érzem látszik rajtam a “családom”. Bár jót mosolygok, amikor megállapítják, hogy az 5 gyerkőchöz képest milyen jól nézek ki:)) Nem kötöm mindenkinek az orrára, hogy hány szülésből hány gyerek saját, stb. Meg egyébként is büszkén besöpröm az elismerő pillantásokat, és nem gondolok arra, hogy a biológiai anyukájuk nem mind az ötüknek én vagyok. Mert mindegyiküket nagyon szeretem.
Szóval úgy gondoltam, itt az idő azt a valamikori Jócsajt előszedni a múlt ködéből, kiváló segítőim vannak: mozgás (talán nevezhetem egy idő után sportnak is), egészséges táplálkozás, és a lelki egészségem megtartására minél több idő a szeretteim körében, mert nem sokáig vagyok el nélkülük.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: